Sziasztok Életkék! Nos, igen, kicsit eltűntem Bloggerországból, de ennek több oka is van, amiket nem szeretnék boncolgatni, azonban nem hagyok cserben senkit, ami a kritikákat illeti! Egy kérést már teljesítettem, amit e-mailben kaptam és az igénylő azt szerette volna, hogy ne publikáljam a kritikát, azonban a maradék három igénylést is igyekszem teljesíteni a jövőhét folyamán! Továbbá hatalmas köszönettel tartozom Nektek, hogy elolvastátok a novellám, annak a két csodás bloggerinának, aki kommentált, pedig még inkább! Ezer hálám csajok, hogy vagytok nekem! ♥ Ha már az írásnál tartunk, akkor a Don't Speaken is lassan megtalálható lesz az újabb rész! Most egy könyves kihívással állok elő, amit a moly.hu-n találtam és szeretném elkezdeni. Mindig is éltem-haltam az ilyen és ehhez hasonló kihívásokért, szóval igyekszem szorgalmasan csinálgatni. Kicsit áthágom a szabályokat és egy nap két napnyi "feladatot" teljesítek, vagyis két kérdésre adok választ! :) Kihívottaim is lesznek, nekik nem kötelező kitölteni a kihívást, csupán lehetőséget adok nekik! A listát ezen a linken találod meg, ha nem vagy a kihívottaim közt és szívesen kitöltenéd a kihívást, akkor tedd meg nyugodtan!
UI. A lista tele lesz Vavyan Fable műveivel, sajnálom, de elvakult rajongója volnék a magyar írónőnek! :)
1. nap – A legjobb könyv, amit a múlt évben olvastál
Stephen King - A ragyogás
Tudom, hogy ez a könyv nem újdonság senki számára, aki nem is olvasta, az legalább hallott a filmről, amiben a méltán sikeres Jack Nicholson alakítja a főszereplőt. Mivel ez Stephen King - szerintem - egyik legjobb írása, ezért az első könyvek között volt, amit a kezembe vettem Tőle! És cseppet sem bántam meg! Már a tartalom megfogott, alig vártam, hogy belekezdjek a könyv elolvasásába. Az író elénk festett képzeletvilága teljesen magával ragadott, ahogy lefestette a főszereplő torz lelkivilágát és a különleges képességgel megáldott kisfiút, egyszerűen zseniális. Emellett olyan szintű feszültség lappang a sorok között, hogy valósággal összerezzensz, mikor újabb meglepő fordulat történik. Be kell vallanom, hogy nagy szerepet játszik King abban, hogy végre megtaláljam az írói hangom és megtaláljam azt a műfajt, amiben legjobban tudok alkotni, vagyis a krimit. Azon gondolkodom ennek a kihívásnak az írása közben, hogy talán ismét elolvasom a művet... Egyébként, aki esetleg nem ismerné az ismertetőt, annak be is másolom:
A ragyogás pompás rémtörténet, amelyben minden hitchcocki klisé adva van: a Colorado-hegység egyik magaslatán a hó által a világtól elzárt szálloda, melynek története hátborzongató rémségek sorozatából áll; egy ún. "második látással", vagyis ragyogással megáldott-megvert túlérzékeny kisfiú, aki azt is megérzi, ami csak történni fog, s érzékenységével jelen idejű fenyegetésként éli át, ami a múltban már megesett; az alkoholizmusából éppen kigyógyult apa, akinek labilis idegrendszere fokozatosan tovább bomlik, mígnem a Szálloda (amelynek történetét meg akarja írni) szelleme teljesen hatalmába keríti, s ezzel a pusztító szellemmel azonosulva családja megsemmisítésére tör; az elhatalmasodó tébolynak már-már természetfölötti őrületté fokozása, s ennek megfelelően olyan "képsorok", amelyekhez hasonlók csak a Hitchcock-filmek tetőpontján találhatók; s végül - ha nem is mindenki számára - a megmenekülés.Azt hiszem ez a tartalom mindent elmondott, ami felkeltheti a thriller-éhes könyvmolyokat, bár úgy hiszem, aki kedveli ezt a műfajt és Kinget, az már rég túl esett ennek a könyvnek az elolvasásán. Bár a filmet nem láttam, de tervezem, hogy megtekintem!
2. nap – A könyv, amit háromnál többször olvastál el
Cassandra Clare - Végzet Ereklyéi sorozat: Csontváros
Őszintén szólva, kövezzetek meg, de mára számomra elmúlt a Vöröspöttyös könyvek varázsa, valahogy nem hoznak lázba, mint néhány évvel ezelőtt, azonban azt a napot soha nem bántam meg, mikor egy bevásárlóközpontban megpillantottam a Csontváros című könyvet. A borítója szúrt szeme tlegelőször, aztán megtetszett az ismertetője is és úgy gondoltam el kell olvasnom ezt a könyvet. Olyannyira magával ragadott a történet, hogy többször is végigolvastam már és a többi részét is legalább egyszer. Egyébként nem igazán szívlelem a fantasy alapú történeteket, nem túlságosan kedvelem, ha szörnyek is fellelhetőek egy történetben, de a démonokkal kifejezetten megbékélek. Jace karakterébe pedig azóta is viszonzatlan érzelmeket táplálok, csak azt sajnálom, hogy a filmben nem Alex Pettyfer játszotta a karaktert és alapjában véve az egész film nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.Illetve most eszembe jutott, hogy Simon karaktere is nagyon közel került a szívemhez, az első perctől kezdve kedveltem! Ha valaki még nem hallott volna a könyvekről, akkor a Csontváros ismertetője:
Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Kihívottjaim:
