Az eredetiség mércéje a Blogger világban

"Maga a fanfiction egy remek módja annak, hogy
a saját verziónkban
fessünk le egy másik író által megalkotott világot"

 A kérdés, amelyet már annyi lelkes írópalánta boncolgatott ebben a virtuális közegben, engem is elgondolkodtatott és azóta boncolgatom a témát, mióta néhány hónapja visszatértem köreitekbe. Én örömmel tapasztalom, hogy rohanó világunkban és csapongó generációnkban ekkora teret hódít az írás és ennyi fiatal van, aki filmnézés helyett billentyűzetet (netalán tollat ragad) és mondatokba foglalja a saját világát. Az írás az önkifejezés legjobb módja és azzal, ha megosztod a világgal a munkádat, valami maradandót alkotsz, ami olykor mély nyomot hagy az olvasókban. Ám az eredetiség a kezdetek óta fontos tényező, én azonban úgy érzem, hogy félünk valami egyedit, valami különlegeset alkotni. Miért jutottam erre a következtetésre? Roppant egyszerű, a válasz szinte a szemetek előtt van.

  A Blogger világ mindig megújul, minden egyes órában új oldalak nyílnak, új történetek bontakoznak ki, új neveket ismerhetünk meg. És mégis ennyiféle fantáziavilág épül egyazon koncepcióra. Hosszú évek állnak mögöttem, kivénhedt állampolgára vagyok ennek a világnak, és azt kell mondanom, hogy ilyen réteg mindig is szép számmal előfordult. Teret hódítottak az Alkonyat és egyéb vámpíros alkotások, az úgy nevezett fanfictionok. Később ez megváltozott és a globális népszerűségnek örvendő új fiúbanda, a One Direction tagjai néznek vissza ránk a fejlécekről, karakter képekről. Maga a fanfiction egy remek módja annak, hogy a saját verziónkban fessünk le egy másik író által megalkotott világot, esetleg az alapkoncepcióból kihozzunk egy különleges történetet, felépítsünk rá egy saját világot, bár egy kész anyagból dolgozunk, mégis lehet egyedi, szerethető írást alkotni. A fanfiction definíciója valójában a következő:

„A fanfiction vagy fan fiction szó (ejtsd: ['fænfikʃn]) a magyar nyelvben is meghonosodott angol kifejezés. Szó szerint „rajongói irodalom”-nak lehetne fordítani. Használatos rá a ’fanfic’ rövidítés is. A fanfiction valamely rendkívül nagy népszerűségnek örvendő műalkotás rajongók általi „továbbírását” jelenti. Ezekben a művekben hol magát a történetet folytatják, hol csupán az eredeti történet szereplőit mozgatják, az eredeti cselekménytől adott esetben homlokegyenest eltérő történetvezetéssel.” {forrás: Wikipédia}

  Magát a rajongói fikciót egy remek dolognak tartom, szerintem, ha tehetségesek vagyunk az írásban egy csodás történetet tudunk alkotni, a rajongásunk pedig csak felpezsdíti, még inkább megeleveníti a cselekményeket, a szereplők személyiségét. A One Direction esetében nyilvánvalóan a fiúkat olyan tulajdonsággal ruházzák fel, ami nem egyezik a valósággal, egy teljesen egyedi szereplőt alkotnak, amihez egy sztár nevét és külsejét használják fel, esetleg magát az életét. Tehát ezzel arra akarok kilyukadni, hogy ez a bejegyzés egyáltalán nem a fanfiction-ös oldalak, vagy a banda ellen szól, mert lehet igényes munkát alkotni ilyen téren is, találkoztam nem egy különleges adaptációval. És itt szúrom közbe azt a bizonyos kötőszót: DE.

  Sok ember – könyörgöm, akinek nem inge, ne akarjon ebből öltözködni – nem azért választja a teljesen egyedi elgondolásához a banda egyik tagját szereplőnek és nyilvánítja a blogját 1D fictionnak, mert ezzel a rajongását szeretné kimutatni. Nem ám. A turpisság a népszerűségben van elásva. Igen, sok olvasó képes csak azért elolvasni más írását, mert a fejlécről Zayn Malik, vagy Harry Styles mosolyog vissza. Ez nekik elég ahhoz, hogy esélyt adjanak a szerkesztőnek. Akik azonban valami különlegessel, szokatlannal próbálkoznak, kevésbé veszik a fáradtságot és olvasnak bele a műbe. Holott lehet, egy színvonalas írással találnák szemben magukat.

  És itt ötlik fel bennem a kérdés, mindannyiszor, ha meglátok egy eredeti fülszöveget, amiben egy Liam Payne, vagy Harry Styles nevű szereplővel találom szemben magam, hogy: miért? Miért akarunk így olvasókhoz jutni? Miért nem alkotunk a karakter személyiségéhez egy általunk kiválasztott nevű, külsejű szereplőt, aki bár lehet híres – az én történetemben is kismillió klisés szereplő előfordul -, mégis mi álmodtuk meg a külsejét, amihez kerestünk egy szerintünk passzoló hírességet, modellt és miért tűzdeljük tele az egyébként egyedi írásunkat olyan szereplőkkel, akik több millió történetben fellelhetőek?

  Természetes, szabad országban élünk, én senkit nem szeretnék befolyásolni, kérdőre vonni, elvenni a kedvét attól, amit csinál, csupán arra próbálnék választ kapni, hogy miért félünk valami eredetit alkotni? Én mindenképp elgondolkodnék ezen…